Azoknak a kedvéért álljon itt egy szöveg saját fordításomban (forrás: http://www.nizkor.org/ftp.cgi/people/c/cole.david/cole.recants), akik továbbra is népszerűsítik David Cole filmjeit, állításait.
DAVID COLE NYILATKOZATA
Készült: 1998. január 2.
Ezzel a nyilatkozattal próbálom tisztázni a Holokauszttal és a holokauszttagadással kapcsolatos jelenlegi nézeteimet. Aki figyelemmel kíséri a holokauszttagadás témáját, tudja, hogy 1991 és 1994 között zsidó holokauszttagadóként [önjellemzésem szerint „revizionistaként”] voltam ismert a mozgalomban. Az elmúlt három évben azonban már nem vettem részt ebben a mozgalomban, mert felismertem, hogy tévedtem, és hogy az életút, amelyet választottam, önpusztító és másoknak fájdalmat okoz. Az elmúlt néhány év során a holokauszttagadás mozgalmában folytatott tevékenységemet illetően nem nyilatkoztam; ennek a hallgatásnak főként az afölött érzett szégyenem volt az oka, amit az életemmel tettem, és az a vágy, hogy attól az élettől minél inkább elhatárolódjam.
A szégyen parancsolta hallgatás idején azonban felhívták figyelmemet arra, hogy még nem tettem meg mindent, mert egyértelmű és teljeskörű nyilvános nyilatkozatot kellene tennem annak tisztázása érdekében, hol is állok.
Nagyon remélem, ez a nyilatkozat megfelel ennek a célnak.
Szeretném leszögezni, hogy nincs bennem kétség afelől, hogy a második világháború alatt az európai zsidóság Holokausztja során a nácik gázkamrákat alkalmaztak annak érdekében, hogy a zsidók ellen genocídiumot kövessenek el. A kelet- és a nyugat-európai táborokban olyan gázkamrákban gyilkolták meg a zsidókat, amelyek mérgező gázokat alkalmaztak, mint a Ciklon B és a szénmonoxid (például az auschwitzi táborban Ciklon B-t használtak a gázkamrákban). Ennek bizonyítékai elsöprők és félreérthetetlenek.
A nácik minden európai zsidót meg akartak ölni, és ennek a népirtásra tett kísérletnek a végső összegzése hatmillió halott. Ezt a kiterjedésében és mértékében egyedülálló kegyetlenséget nem szabad elfeledni.
A tagadóként eltöltött négy évem során tönkretett az öngyűlölet és utálkozás, amely tényre sok bírálóm hamar rámutatott. Ezt az öngyűlöletet sokan látták, én azonban túl vak voltam, hogy észrevegyem. Az önmagammal szemben érzett gyűlöletemet sajt népemre vetítettem ki. Elcsábítottak az áltörténelmi zagyvaság és az okosnak hangzó, de üres gondolatok és szólamok. Amikor végre felnyílt a szemem, hála több jó és kedves barátomnak, akik nem voltak hajlandók letenni rólam még akkor sem, amikor a legrosszabb voltam, elszörnyedtem azon, amit tettem. Ösztöneim azt súgták, hogy meneküljek és soha ne nézzek vissza; de mára megértettem: tartozom azzal az általam megsértett embereknek, hogy korábbi nézeteimet határozottan megtagadom. Végtelen bocsánatkéréssel tartozom nem csak annak a sok embernek, akiket feldühítettem, és barátaimnak, családomnak, akiket megbántottam, hanem elsősorban a Holokauszt túlélőinek, akiket csak tisztelet és együttérzés illet, és nem az, hogy újra áldozattá váljanak.
http://www.nizkor.org/ftp.cgi/people/c/cole.david/images/cole-recants-03.gif
Ezért hadd ajánljam fel a fentebb említettek számára legalázatosabb és nagyon, nagyon őszinte bocsánatkérésemet. Sajnálom, amit tettem, és sajnálom a fájdalmat, amit okoztam.
És ahogy tisztáznom kell a nézeteimet, az is kötelességem, hogy tisztázzam azokat a „dokumentum videókat” és médiaszerepléseket is, amelyekben 1991 és 1994 között részt vettem. Ezek a „dokumentum műsorok” nem mások mint videóra vett szemét, tele öngyűlölettel és álintellektuális zagyvasággal. „Médiaszerepléseim” pedig mind csupa szégyen. A beszélgető műsorokban mutatott üveges tekintetem, megtévesztő érvelésem és mellébeszélésem remélhetőleg minden gondolkodó nézőt figyelmeztetett arra: ennek az embernek nem sok köze van a valósághoz.
Tudomásomra jutott, hogy Bradley Smith még mindig használja egyik videómat az egyetemeken bemutatott reklámaiban. Ezért szeretném a továbbiakat is leszögezni: Ezt a videót hozzájárulásom nélkül hirdetik, és én erről a videóról kijelentem, hogy értéktelen. Bradley Smith nem történész, és a tagadás nem „történettudományi terület”. A egyetemek hallgatói inkább másutt tájékozódjanak a Holokauszttal kapcsolatban. Ezeknek a hallgatóknak az javaslom, a pontos ismeretek érdekében olyan könyveket olvassanak, mint Raul Hilber professzor „Destruction of the European Jews” (Az európai zsidóság elpusztítása), Leni Yahil „The Holocaust” (A Holokauszt), és Lucy Dawidowicz „The War Against the Jews” (A zsidók elleni háború” című műve. Ha az iskolai könyvtárban nincsenek meg ezek a könyvek, rendeltessék meg velük. Ne fordítsanak figyelmet semmilyen „David Cole” videóra, csak akkor, ha jogosan leleplezik ezeket mint szélhámosságot.
Hálás vagyok azért, hogy lehetőséget kaptam ennek a nyilatkozatnak a megtételére. Ezt a nyilatkozatot szabad akaratomból és kényszertől mentesen tettem, nagyon is készségesen, sőt, boldogan, Irv Rubin úr részére, a Jewish Defense League-től (Zsidó Védelmi Liga), a lehető legszélesebb körű terjesztés érdekében. Ez a nyilatkozat nézeteim legidőszerűbb és legpontosabb összeállítása, és érvényteleníti minden korábbi írásomat, videómat, vagy megnyilatkozásomat. Remélem, többé nem lesz félreértés álláspontommal kapcsolatban. Köszönöm, hogy álláspontomat tisztázhattam.
[David Cole]
Előttem eskü alatt aláírva 1998. január 5-én.
[Mary Stewart]
[Közjegyző pecsétje]
